Szuper hétvége :)

Vasárnap Anya gondolt egyet és elkerekeztünk a Tési-dombra Gitta Mamához. Jó messze lakik tőlünk, megállapítottuk, de gond egy szál se, sokat nézelődtem a kocsiból, meg pihiztem is közben. Mire felértünk, ki is pihentem magam, huncutkodtam a Maminak, nagyon örült nekem :) Megmutattam neki, hogy már mindenfele tudok forogni, sőt, amikor a Dédipapi betoppant, még kacarásztam is neki, miután mindenféle hangot produkált a szájával :) Úgyhogy jól éreztem magam nagyon, készítettünk egy-két képecskét is. Hazafele már aludtam, előtte még gyors megkuksiztuk Marcipánbabáékat. Mire hazaértünk, pont felébredtem :)

Képek:

Hétfőn, vagyis ma pedig végre valahára meglátogattak minket Gicáék, Kicsi Krisszel :) Már nagyon vártuk őket, még a neten ismerkedtünk meg velük, amikor még pocaklakók voltunk. Sokat beszélgettek az anyukáink, már ahogy tudtak tőlünk :) Aztán én kidőltem, de megvártam őket, ez a lényeg :) Megbeszélték, hogy jönnek majd újra hozzánk, meg majd mi is megyünk amit tudunk :) Anya megmutatta nekik a kertet, az idegbeteg libucit, aztán Kriszt is meghintáztatta :) Nagyon édes baba, egyből bejöttünk ám egymásnak ;) Szóval, Ő itt Krisz, az új pasim :P

További képecskék:

Duhajkodtunk :)

Fantasztikus! Hihetetlen! Szenzációs!!! Képzeljétek, újabb tudományra tettem szert, röpke 1 nap alatt : KÚSZOK!!! Méghozzá előre, nem hátra, és bármit elérek, amit elém tesznek ;) Köszönöm az irományokat :) Egyébként ma sem uncsiztunk, de nemám...

5 hónapos lettem bibííí :)

Ugye milyen hihetetlen? :) Leginkább a szüleim számára az, hisz' még csak most születtem :) Nem is tudom mit kellene ide most írnom, talán azt hogy milyen újdonságokat tudok.. No akkor lássuk is csak... Forgok ezerrel, de nem minden nap :) "Beszélgetek" nagyban, mindennek és mindenkinek "odaszólogatok", leginkább esténként Apának :) Az öltözködés még mindig nem tartozik a kedvenceim közé, ez nem is újdonság :) Egyre többször alszom el úgy, hogy Anya simogat, míg mellettem fekszik. Ma mosolyogtam is közben és úgy alukáltam el, szívszorító percek voltak neki.. :) Körülbelül 2 hete már a nagyágyon szundizok nappal, mert mindig keresztben találtam magam az enyémben és beszorult a fejem :( A nagyágy jó, onnan nemis költözöm :) Még mindig végigalszom az éjszakákat, ez már tökre természetes :) Kajcsiügyileg is elárasztanak sok finomsággal, a tejpép már nemigen jön be, a rizspép még igen, a tápi a favorit napi 3-szor. Ebédre főzi, uzsira meg gyümi, nagyon-nagyon szeretem :) A súlyom pedig 6800 grammocska. Körülbelül így ennyi lenne rólam, ami fontos :)

Jah meg persze még valami! Nagyon-Nagyon szeret a Családom :)

Mai adag fotósorozat: Ma már jobban tetszett a kocsikázás, aztán itthon megettem a cipőmet. Márkot pedig vetkőzés közben csíptük el :) (Ha ráklikkelsz, normál méretben látod)

Kocsi mizéria :)

Reggel útnak indultunk vásárolni, immár Cori sportkocsiban. Hihetetlen mennyire más, mennyivel könnyebb, mármint súlyra, és a legfontosabb, hogy Cori kilát. Azt persze hozzá kell tennem, hogy variálható, szemben is tolhatom, meg kifelé is, de mi a második megoldást választottuk, gondoltuk, ha velem szemben van a leányzó, a kocsi olyan béna úgy..
Corim jól is elvolt benne, hisz' alukált, de amikor felébredt, már nemigen tetszett neki az új helyzet. Lehajtottam neki a kupolát, hogy lásson engem "fejenállva". Nah, akkor meg nekem volt érdekes a szitu. Aztán hazafelé rájöttem, hogy tökmindegy milyen a kocsi, a kislányom biztonságérzete legyen az első. Úgyhogy holnaptól egy béna sportkocsi fog tekeregni a város utcáin, de legalább már nem leszek ideges, hogy a csajom feszeng e benne vagy sem :)







Sajnos ilyen apróra sikeredtek most a képek, de itt van kárpótlásul egy ma délutáni, kutyusunkkal ismizős :)

Mindent lehúzok korszak :)

Elkezdődött Corinál az, hogy mindent magára húz, a párnát, a takarót, a lepedőt, a pelust, mindent, ami a keze ügyébe kerül :) Tegnap a babahordozóból szedte ki a huzatot, de nagyon óvatosan ám, a szeme sarkából nézte, hogy figyeljük e :) Nagy zsivány a csaj! Viszont amit magára rak, azt már nekem kell róla lehúzni, mert különben eljátssza, hogy nem kap levegőt, és a végén már nem csak játék lenne az egész. Úgyhogy szerintem hamarosan meg kell válnunk a baldachin-tól is, rövidesen azt is fel fogja fedezni tuti :) Egyébként a csajomnak hőemelkedése volt ma délutántól :( A fülének már semmi baja, (köszönjük szépen a sok hozzászólást)melegítettem neki esténként, nem veszem észre már, hogy odakapna. Úgyhogy lehet ez is a fogacska miatt van? Jól megszenvedünk vele mi is akkor. Mert nemigen akar kibújni, pedig eskü annyira érzem az ujjammal, olyan, mintha kint lenne, már múltkor is írtam. Szóval kapott lázcsillapítót, remélem okays lesz holnapra. Apropo, holnaptól sportkocsizunk :) Apa ma kicserélte nekünk a narancs-kék mélykocsit a sportrésszel :) (A másik még mindig leneylonozva van a tárolóban... )Tökfuri még így, de bizti jól ellesz benne Cori, mert imád nézelődni. Ha meg nem akar, akkor el lehet dönteni teljesen vízszintbe és alukálhat :)



Nézzétek mit kaptam! (Cori) :)

Aggodalom

Éjszaka annyit forgolódtam, egyszerűen kiment az álom a szememből, és csak néztem a plafont. Utóbb kiderült, anyu sem tudott aludni, sőt Márk is fent volt órákig. Valami lehet a levegőben, fene tudja mi. A másik meg, betegeskednek a gyerkőcök :( Márkónak hőemelkedése van, gyanítjuk, hogy fogacska.. Cori meg egyfolytában a kis fülét fogja :( Úgyhogy, hogy megelőzzük a bajt, anyum hozott infralámpát, azzal melegítjük majd neki. Most elaludt, nem zaklatom, nagyon kimerült szegényem. Ha holnapig nem változik egyikük állapota sem, kollektív látogatást teszünk a doktornéninél. Remélem helyrejönnek...



Mosolytündérem az új kissapijában :)

Anyák napja

Új értelmet kapott számomra ez a nap. Persze az ember lánya kötődik az édesanyjához, aki felnevelte, még emlékszem az iskolás ünnepélyekre, amikor szebbnél-szebb versikékkel sirattuk meg őket, a nagymamával együtt. Igen, mára én is anya lettem, igaz engem még nem tud meglepni Cori ezen a kiemelt napon. Ő minden nap meglep valamivel, elnézem, ahogy napról-napra ügyesebben fogja meg a játékait, ahogy forgolódik, ahogy egyre barátságosabban viszonyul az emberekhez, ahogy szórja a mosolyait, és kacag :) Egyelőre számomra ez a legfontosabb. Meg persze a szeretteim, hisz' nélkülük én sem lennék, ahogy a kislányom sem. Megleptük őket képecskével, csokival és persze vittünk liliomot és bazsarózsát, amit a gyönyörű kertünkből szedtünk :) Igaz, a vers és az ének elmaradt, majd pár év múlva Cori fogja megríkkatni őket, nah meg aztán engem is... :)



Cori és a játékok, anyunál :)

FRUZSIBABA MEGÉRKEZETT!!
Ma du. fél 5-kor 4 kiló és 55 cm-el sajnos császármetszéssel, de megérkezett közénk Fruzsibaba. Anyukája a legszebb anyáknapi ajándékot kapta :)

Fruzsibaba úton :)

Este kaptuk a hírt, hogy Apa kollégájának a kislánya hamarosan megérkezik :) A magzatvíz elfolyott, reggelre baba lesz :) Apa legalább mehet ünnepelni ;) Hajrá Erzsi, szorítunk!! Cori és Judit

Tegnap esténk

Illetve kezdeném inkább délutántól. Drága szüleim nem bírtak magukkal, felkerekedtek velem együtt a városba fagyizni, meg vettek stére sütikét :) Csak mert nekik ez már nagyon jár, de megértem őket, hisz' alig van egymásra szabad idejük mostanában. Szóval az eső lába már nagyon lógott, de kit érdekelt ez, mi elindultunk. Útközben nemigen aludtam, csak nézelődtem, és csodálkoztam, hogy miért nem anya tol :) Mielőtt megvették a fagyiadagjukat, gondoltam, inkább kint kényelmesebb, így üres babakocsitologatás mellett mentünk tovább :) Láttam biciklis embert is, nagyon érdekes volt, csak úgy száguldott el mellettünk :) Kényelmes városnézésemnek sajnos az a fránya eső vetett véget, így ismét a kocsimban találtam magam :( Elszundizván arra ébredtem, hogy otthon vagyok :)
A fürcsi előtt játszani akartam, amíg nem figyelt anya, óvatosan elhúztam magam mellől a pelust és beterítettem magam vele. (Ezt anya írja, kár, hogy nem tudtam megörökíteni, majdnem megzabáltam:))Fürcsi után nem akartam felöltözni, állandóan forgolódtam, hiába, szeretek már meztelenkedni :) Azért a pelenkát sikerült rámbénázni... :) nemsokkal pizsiosztás után jöttek apa barátai, meglátogattak minket. Csak úgy kapkodtam a fejem, ennyi fiút egy rakáson ilyen hirtelen, még nem láttam :) Megkávéztattuk őket, aztán mentek tovább.
Az alvás már a nagyágyon történt, míg simogatta anya a buksimat, közben én is simogatni próbáltam a vállát, de sajnos a többire nem emlékszem, mert elvittek az álommanók ... :)

Majális

Május elsejére lévő tekintettel, nem mentünk ki mégsem a majálisra :) Úgy gondolják a szüleim, hogy majd jövőre, akkor talán már érdekelnek a lufik, és miegymás, de most még túl kicsi vagyok hozzá. Ezzel egyet is értek, azt hiszem, különben is ma annyira nem a mi napunk van. Szenvedőzünk Márkkal :) Neki is bizsereg az ínye, úgyhogy 2 "fogfájós" kisbaba nem éppen nyerő senkinek :) Ez van.
Végre sikerült utolérni magunkat, és hivatalosan is megnyitjuk az új naplót :) Persze még fejlesztés alatt áll.