2011. március 31., csütörtök

Tavasz van! :-)

Kicsit elnosztalgiázott anya az imént. Mivel már hamarosan féléves!!! leszek, eltűnődött azon, hogy hová is rohan annyira az idő, és megnézegette Coriról és Márkóról a féléves képeiket. Hihetetlen volt látni így őket. (a szerk)
Én most jelen pillanatban egyik percben a játszószőnyegen vagyok, a másikban pedig már a szőnyegpadlón, nagyon megy nekem ez a forgásos téma :-)
Az a legdurvább, hogy anya már nem tud az ágyon se hagyni fél pillanatra sem. Most is kifelé vettem az irányt a szobából, és simogatom a szőnyeget :-)
Végre kitavaszodott, és elrakhatjuk azt a sok meleg ruhát, ennek a legjobban én örülök, mert nagyon utálok öltözni. Vetkőzni annál inkább :-)
Szóval végre jó idő van, és jókat sétálunk délután. Én is többet láthatok már a kocsiból, mert feljebb lett emelve a kocsim :) Egyelőre tetszik így.
Képzeljétek, találkoztam az egyik papámmal! Dóra papa nagyon sokáig tartott az ölében, és nagyon kedves volt. Még sosem láttuk egymást, csak ő engem képekről. Corika meg együtt evett vele a dédi szülinapján. Én nem voltam ott, mert addig éva mama vigyázott rám itthon. Itt volt Márkó is, ő rá sokat mosolyogtam, és járt kezem-lábam, amikor megláttam :)
Bár nem kellett olyan sokat vigyázni rám, mert miután elment a kis családom, aludtam egy nagyot :)
Corival egyre jobban elvagyunk, sikongatunk egymásnak, meg próbálna játszani velem, csak most le vagyunk tiltva egymásról. Sajnos mindenki beteg lett :( Nekem csak lázam volt egyszer, mert orrszívás. De már jobban vagyok. Sokat alszom, meg cicizek, ez a titka :P
Sajnos apa tényleg elmegy itthonról vasárnap :((( Én még nem is fogom annyira észrevenni, hogy nem lesz itthon, Corival lesznek majd gondok :( Nagyon apás. Anya meg hihetlenül szomorú. De erős lesz, csak miattunk. Apa se menne ilyen messzire most, de hát anyagilag nem mindegy vagy mi. De majd kapunk sok szép ruhácskát, meg anya is egy szép ajándékot :)
Ezért már érdemes talán :) Utána meg soha többé nem engedjük el őt, maximum megyünk mi is vele!!!! :)
Hiányozni fogsz nagyon apa... (by: anya)

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum