2011. március 18., péntek

Megint eltelt egy hónap..

..és jelentem minden a legnagyobb rendben! Pláne velem :-))
Képzeljétek el, túlestem a 4. hós szurimon is. Hááát, nem volt valami kellemes, nagyon sírtam, sőt, sikítottam, minden bajom volt :( Kicsit be is lázasodtam majdnem, de a kúp segített szerencsére.
A hivatalos súlyom akkor (8-án) 6008 gramm volt :-)
Úgyhogy most már van súlyom rendesen :)

Be kell, hogy jelentsek valamit :-))) Ma megkóstoltam a sütőtök-alma kajcsit :-) Jajj annyira fincsi volt, csak úgy nyaltam a számat :)))
Ez volt életemben az első íz, ami ízlett, mint kajcsi. Az anyatejcit leszámítva persze, mert az a kedvenc :P

Mit írjak még.. Mostanság kicsit hisztisebb vagyok, de így is nagyon imádnak :))) Állandóan cicizni akarok, lógni anyán. De hát amikor úgy szeretem! Most miért baj az??
A mozgásomról is pár szót. Össze-vissza pörgök-forgok már, a játszószőnyegről is simán hátrafele lekúszok :)
Corival minden oké, ő a legnagyobb hisztikirálynő :) Sajnáljuk nagyon, hogy majd csak szeptembertől megy oviba, mert anyának nagyon kevés ideje jut rá a házimunka mellett és mellettem. Én meg ugye ahogy egyre növök, egyre kevesebbet alszom, és akkor nincs se jengázás, se kirakó, se semmi. Úgyhogy nagyon várjuk már mindnyájan a jóidőt, hogy sokat tudjunk csavarogni és játszózni!
Márkó meg már jó pár napja lázas, nem tudni, hogy mitől. Fájdítja a hasát is, meg van 2 pöttye. Először bárányhimlőre gyanakodtak, de mivel a pöttyök nem terjednek, így passz, hogy mi lehet. Viszont a láza nem akar sehogy sem lejjebb menni.
Amúgy sikeresen beköltöztek Éva mamával az új lakásba, már voltunk is fent náluk. Sűrűn nem nagyon tudunk menni, mert anya nem szeret elindulni velünk hosszabb útra, és hát Éva mama igencsak messze költözött!!
Sajnos apa is utazik 2 hét múlva, igaz csak megcsinálnak egy nagyobb munkát és már jön is haza hozzánk. Ezt még mi nem tudjuk, csak folyton erről beszélnek anyával, meg valami Angliáról. 3-4 hét csak az egész, azt mondják. Hát anya már így is nagyon fél, hogy mi lesz velünk, ha apa nélkül maradunk, arra az időre. Bár mamika és Gerdy majd segítenek, ez vigasztalja.
Hát egyelőre ennyi.
Képek is lesznek meg vidi :)
Pusz:
Léna

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum