Szuri

Már készültünk rá lelkiekben, de úgy gondolom az oltásra sosem lehet felkészülni, pláne, ha már vállba adják :S

Szóval kis családunk felkerekedett tanácsadásra. Márkóék meg elmentek addig a piacra. Mire odaértünk, már rengetegen voltak, de hát gyerekkel időben érkezni valahová.. 1 évben egyszer talán... ;-) Jajj, mondanom sem kell, hogy Corika bealudt már a városban odafele, úgyhogy legalább nem hallotta a váróban a szuritól bent üvöltő gyerekeket :-) Bár felkelteni meg nagyon nem szeretem, életemben talán 1szer ha felébresztettem, amikor csípőszűrés előtt elaludt.

Olyan édes gyerköcöket láttam, volt egy fiú ikerpár, csak úgy bújt az egyik az apukájához, amikor ránéztem :-) Az egyik kisfiú meg igyekezett Cori közelébe férkőzni, mondtam neki, hogy lehet nem örülne neki a kislány (még aludt) :-) Ebben a korban a legédesebbek (nekem még), fogják a szüleik kezét, vagy néha el-el merészkednek meszebb, de óvatosan, és persze ismerkednek egymással finoman :-) Nem vadállatok, nem verekednek, hanem kis huncut felfedezők :-) Persze ez természetesen nevelés kérdése..

Miután Corimat felébresztettem, egyfolytában csak karolt át, el nem eresztett volna :-) Utána engedett fel picit, miután elment a tömeg. De a teásüvegjét 1 percre nem engedte volna ki a kezei közül. :-)

Mire bejutottunk, Apa is megérkezett a szendvicsemmel :-) Kicsilányunk kézenfogva ment be velem, de már akkor nem tetszett neki a téma. Mikor felültettem az asztalra, hogy vetkőzzünk, még együtt működött velem, de amint közelített felé a doktornéni, eltörött a mécses.. De szilánkokra törött ám, huhúúú.... :S A mérlegelés már alig sikerült, de azért összejött. Hivatalos súlya: 10330 gramm!!!

Nah utána egyfolytában engem akart, a nyakamba húzta volna magát, de hiába.. Mikor megkapta a szurit, ott már vége volt mindennek, keze, lába, feje lefogva...így kiszolgáltatva nagyon utál lenni. Már azt sem viseli el, ha a lábára tekeredik a törülköző, fürdés után... Felirattuk közben, hogy mi kell, aztán gyorsan távoztunk, kint felöltöztettem inkább, közben Apa is nyugtatgatta. A telefon látványa már gyógyír volt minden sebre :-)

Sétáltunk még egy kicsit a kórház előtt, ebben a csodaszép időben :-) Aztán hazajöttünk, itthon pedig már minden a legnagyobb rendben volt, most is szaladgál :-)

Márkónál elkezdtük a Stodalt, reméljük okays lesz, most már többet köhög, és rendszeresen szívni kell az orrát. Hát igen, jövő hónapban ő sem ússza meg.... :S :)

tegnapi képek

Mai szuris fotók