Napjaink

Csak hogy begyűjtsük az élményeket, azért vártunk ám az írással :-) Igazából sok minden történt velünk, meg nem is ;)

Történt például, hogy a napokban sikerült kinyitnom a konyhaszekrényt, és eltörtem egy kávéscsészét. :) Mama ezerrel kiabált, hogy maradj ott, meg ne mozdulj!!! Én meg, mint aki karót nyelt, úgy álltam. De ügyes voltam, mert nem vágtam így meg magam :) Aztán sikerült még felmásznom majdnem az összes ágyra, úgyhogy jelentem, mindegy ágy kipipálva, most már csak a franciaágy van soron :D Úgyhogy egyik szobában sem maradhatok fél pillanatra sem egyedül most már, mert bármikor megtörténhet a baj. Bár a baj akkor is megvan sajnos, ha felügyelnek rám, mert bizony gyorsan sederek mindenhova :)

Aztán tegnapelőtt rámborult a ruhaszárító. Mama meg Anya csak mondták a magukét, hogy így nem szabad, meg úgy nem szabad, hát tényleg nem szabadott volna... Utólag beláttam. Vagy nem? :P Tegnap meg Márkó rántotta magára.. Végülis mindkettőnknél inkább csak az ijedtség volt nagy, bibisek nem lettünk, az a lényeg :)

Képzeljétek, a Bácsikám sok-sok fogat növesztett egyszerre :) De úgy ám, hogy lekörözött engem is, hamarosan látszódnak a szebbnél-szebb fogacskái :) Igaz nagyon megviselte szegényt, éjszakákat sírt, és nem evett. De már talán minden rendben lesz.

Én úgy néz ki, hogy allergiás vagyok a fémre. Nem is tudom kitől örökölhettem.. (Hát nem Apától.. -anya) Szóval elég csúnya reakciót vált ki az arcomon. Múltkor beülhettem a bevásárlókocsiba, nagyon szupi volt :) Aztán bekaptam a számmal egy részét, persze tudoooom, nem szabad... hát egyből kivörösödtem körbe. Így van ez, ha pl a telefont is megkóstolom.. no azt sem szabadna.. :) Úgyhogy ha megyünk oltásra, említést teszünk róla a doktornéninek.

Tegnap délre fodrászhoz mentünk Anyával. Megint vitt magával, mert Mama láthatásra vitte Márkót. Előtte meg Mamiztam kicsit :) Amúgy a fodrásznál tökjó kislány voltam, majdnem végigaludtam az egészet, csak akkor ébredtem fel, amikor már Anya haja be volt festve jó 10 perce :)

Délután meg kilátogattunk Bántára, Éva dédikéhez. Taxival mentünk, sajnos Márk nem bírta az utat, úútálja a taxit. Így volt ez akkor is, mikor délelőtt ment Apujához. Akkor is végigüvöltötte az utat.

Szóval a Dédi nagyon-nagyon örült nekünk, megleptük őt :) Ügyesen járókázik, amikor muszáj, mert sajnos nagyon fáj még mindene, a lába is gipszben van még, nemsokára lecserélik járóra. Úgyhogy ő is tanulhat majd járni :) Majd ellesheti tőlem, hogy kell, szívesen megmutatom ;-)

A mai napunk pedig a kertészkedés jegyében telt. Nagyon szép időnk volt, úgyhogy a legtöbb időt kint töltöttük. Míg Anyáék dolgoztak, addig mi játszottunk a fűben, de nem sokáig ám :D Én inkább szaladgáltam, a Bácsikám meg száguldozott a komppal, terrorizálva Kíra kutyust :-)

Amikor bejöttünk az udvarról, farkas éhesek voltunk :-)

Jaa, és ma megkaptam végre a kanalat, és egyedül ettem a borsólevest! Persze nem örökítettük meg, mert nagyon belemerültünk... Szó szerint :D:D