2008. szeptember 15., hétfő

Mezőcsát- Papánál

Tegnap, vagyis vasárnap nagyon hosszú útra mentünk, meglátogattuk a Papát!
Reggel jó korán kelt Anya, hogy elkészítse a dolgokat, és ő is végezzen időben. Minden a terv szerint alakult, 6-kor keltem, addigra már csak be kellett pakolni a cuccokat, reggeliztem, és felöltöztettek :) Elköszöntünk a Mamáéktól, megígértük, hogy majd csörgünk sűrűn nekik. 8.20-kor indultunk, Fehérvár előtt be is aludtam, és Pestig húztam a lóbőrt :)
Ahogy beértünk a fővárosba, már nyitottam is a szemem, igaz kicsit elzsibbadtam a hordozóban, de nem volt semmi :) Játszottam kicsit, de utána menni akartam, nem tetszett az ücsörgés, így átvett Anya az ölébe, ott felálltam, másztam, Apát is meglátogattam az anyósülésen, vertem az ablakot, és minden, amit eltudtok képzelni.. nem volt jó sehogy sem :S Az út során 3-szor tört el a mécses, a legutolsó kirohanásom már nagyon durva volt, nagyon-nagyon sírtam, pedig már csak 4 perc és ott vagyunk!! -Szólt Apa.. Úgyhogy egy merő könnyben, de odaértünk a Papához. Megszeppenve és fáradtan ugyan, de jól fogadtam az idegen embereket. Menni akartam!!! Jó 20 percig totyogtam Apával, aztán Anya unokatesója sétáltatott :) Végre mozogtam :)
megcsodált mindenki, nagyon tetszettem a rokonoknak, egyfolyában kézről-kézre jártam, már amikor nem másztam vagy mentem :)
Aztán elálmosodtam, de ettem egy kis répát meg krumplit tésztával, szüleim és Cumi bácsi is megebédeltek addig, mert nagyon finom ebéddel készültek a vendégvárásunkra. Az altatás csődbe ment, hiába, idegen helyen nehézkes, így felöltöztetett Anya és előszedtük a sportkocsimat, kimentünk az udvarra. A levegő 1 perc alatt elnyomott, így átszöktünk az utca másik végére Pistiékhez. (Neki volt nyáron az esküvőjük, és hamarosan érkezik a baba is)Nagyon örültek nekünk, ott aludtam jó fél órát, addig megkávéztatták Anyát, és időközben megérkeztek Apáék is :) amikor felébredtem, azt sem tudtam hol vagyok, sírásra görbült a szám, de sikerült lekenyerezni egy-két töltött rolettival :) Dumcsiztak kicsit a rokonok, én meg ismét totyorásztam egy sort :) Sajnos hamar elment az idő, ami ugye tényleg kevés volt, úgyhogy elköszöntünk, de visszafele még megajándákoztuk őket ruhácskákkal és csokival.
Következő állomásunk a Nagybácsim keresztszülei voltak, sajnos ott sem töltöttünk sok időt, de rendesen megebédeltem, ettem sütikét, és játszottam kicsit Szonjával, ő 5 éves kis szőke csajszi. Rohantunk vissza a Papához, csináltunk jó sok képet, aztán búcsúzkodtunk.
A visszafele út sem volt sajnos zökkenőmentes, igaz Pestig aludtam, onnantól viszont ugyanaz volt szinte, mint amit leírtam az elején.. 2-szer álltunk meg pihenni, illetve összesen 4-szer, mert odafele is. Nagyon fáradtan ugyan, de hazaértünk este 3/4 8-ra.
Mikor megláttam a Mamáékat a nagyágyon, elszállt minden gondom- bajom :)
Reggel 3/4 8-ig aludtam :D
Ma: egyre többet akarok totyogni :)
Anya:-Húzós volt, de legalább megismerhette Apukám a gyönyörű unokáját.
Képek hamarosan

4 megjegyzés:

Bius írta...

Óóó,hát majd belejössz ám az autózgatásba.:))Ezzel minden kisgyerek így van,főleg most,hogy elindultál,nem lehet egyhelyben ücsörögni igaz?;))
Örülünk,hogy jól sikerült a kiruccanás.:))
Pusza!

Bogár írta...

:) Én nagyon szeretek kocsikázni, így nem értem a kínlódást ;) Ennyi idősen meg egyenesen csodafegyver volt :-P Azonnal elaludtam benne ;)
Azéét nem olyan vészes ugye ;)
Puszi

Toto és Nyucka írta...

Majd ha nagyobb leszel, sokkal jobban fogod élvezni az utazást.
Addig meg csak had sétálgassanak veled felváltva a "rabszolgáid"
:-)))
S hogy mindenki csodált Téged?
Ez nem is kérdés...:-)
Puszillak:Tommy

lvviki írta...

Hát én imádok autózni. Sokat nézelődök, amíg el nem alszom. :-D Igaz, olyan hosszú úton,mint ti még nem voltunk. :o
Ha már mennék, vagy totyognék én se hiszem, hogy nyugton tudnék maradni sokáig... ;-)
Azért ugye szupi volt a papáéknál??? ;-) :-D

Sok-sok pusza: Zsófi és Viki

Blogarchívum