Lassan, de gyógyulunk

Szörnyű sírós-rívós napok után végre kijelenthetjük, hogy javul a helyzet. Ez szerencsére az időjárásra is mondható, mert ma kisütött a napocska is. Úgyhogy kaptunk az alkalmon, és sétáltunk egy nagyot. Corinak eleinte nem tetszett a helyzet, elszokott a babakocsitól, de aztán már minden okays volt. Fent a Tési dombon már kivettem őt sétálni egy kicsit, amit nagyon élvezett. Újból megcsodálta őt mami, dédiék, nem győztek csodálkozni, hogy megint mekkorát nőtt a gyönyörű unokájuk :) És ez így is van, rengeteget fejlődött, úgy ahogyan kell. És szeretném bejelenteni, hogy tegnap este a kislányunk megtette magától élete első kb tíz lépését, mondhatjuk, rohanását :-) Apa mellől úgy elsedert, hogy észre se vette, mindezt kaján vigyorral fokozva persze :) Megfogadtam, hogy a nyakamba akasztva fogok ezentúl rohangálni a fényképező masinával, ami persze azért kicsit túlzás, de szeretném megörökíteni végre ezeket az apró lépéseket. Olyan kis édes, és olyan hihetetlen még mindig ez a kis csoda :) (Persze nem mindig minden rózsaszín, ezt mondtam a napokban is az egyik ismimnek :)

A látogatásokkal kapcsolatban, megyünk, amint tudunk, de egyelőre olyan lassú a net, hogy félóra, mire bejön egy oldal :S

Puszilunk Mindenkit addig is!