2008. szeptember 28., vasárnap

Lassan, de gyógyulunk


Szörnyű sírós-rívós napok után végre kijelenthetjük, hogy javul a helyzet. Ez szerencsére az időjárásra is mondható, mert ma kisütött a napocska is. Úgyhogy kaptunk az alkalmon, és sétáltunk egy nagyot. Corinak eleinte nem tetszett a helyzet, elszokott a babakocsitól, de aztán már minden okays volt. Fent a Tési dombon már kivettem őt sétálni egy kicsit, amit nagyon élvezett. Újból megcsodálta őt mami, dédiék, nem győztek csodálkozni, hogy megint mekkorát nőtt a gyönyörű unokájuk :) És ez így is van, rengeteget fejlődött, úgy ahogyan kell. És szeretném bejelenteni, hogy tegnap este a kislányunk megtette magától élete első kb tíz lépését, mondhatjuk, rohanását :-) Apa mellől úgy elsedert, hogy észre se vette, mindezt kaján vigyorral fokozva persze :) Megfogadtam, hogy a nyakamba akasztva fogok ezentúl rohangálni a fényképező masinával, ami persze azért kicsit túlzás, de szeretném megörökíteni végre ezeket az apró lépéseket. Olyan kis édes, és olyan hihetetlen még mindig ez a kis csoda :) (Persze nem mindig minden rózsaszín, ezt mondtam a napokban is az egyik ismimnek :)

A látogatásokkal kapcsolatban, megyünk, amint tudunk, de egyelőre olyan lassú a net, hogy félóra, mire bejön egy oldal :S

Puszilunk Mindenkit addig is!

4 megjegyzés:

Bogár írta...

:) Ez a csodás idő minket is kikergetett ;)
Puszi

Rebeka írta...

Gratulálunk Cori életének első 10 lépéséhez!

Hajni és Rebeka

Gyermekeim írta...

Örülünk, hogy már jobban vagy. S ez a futás...csodálatos. De előlem ugye nem fogsz elfutni ;-)
Használjátok is ki a napocskás időt...olyan fini...
Puszilunk: Tommy és Kata

Tündi és Luca írta...

Örülünk,hogy jobban vagytok!Gratulálunk az önálló lépésekhez!
Puszi

Blogarchívum