Tegnapi nap

Itt vagyunk, kissé fáradtan igaz, de megérkeztünk.

Férjhez ment Anya barátnője is, aki nagyon szép volt, a férjével együtt. Az előkészületek még itthon kicsit zökkenősre sikeredtek, de elkészült Anya időben, és nekem is bekészítette a délutáni indulásra a dolgaimat. Délben jött érte a kocsi a menyasszonnyal és az öccsével. Még vissza kellett ugraniuk a DM-be, kicserélni a szempillaspirált vízállóra, majd irány Kenesére, a nyaralóba. Ott míg Judit kicsit lazult a fürdőkádban, addig Anya előkészítette a sminkeléshez a cuccokat, és elszívott végre :) egy cigit is, hamár a saját esküvőjén nem lehetett.

Míg szépült az ara, beszélgettek, hogy oldják a kisebb feszültséget. Szerencsére nem izgult a barátnő, vagy csak nem mutatta :) Miután kész lett az esküvői smink, az örömanya következett, majd segítették belebújtatni Judittot a gyönyörű ruhácskájába. Anya is gyorsan átöltözött, egy kis igazítás még, és indultak a templomba, Balatonalmádiba. a szertartás szép volt nagyon. Következő állomás a fotózás helyszíne volt a parton. Ott körülbelül jó 1 óra hosszát töltöttek el, Anya segített ott is sokat, nem győzték törölgetni a menyasszonyt, folyt róla a víz a vőlegénnyel együtt.

Eközben Én is megérkeztem Apával az étteremhez, hívtuk is Anyát, hogy hol van már. Nagyon megörültem, mikor találkoztunk, neki már-már könnybe lábadt a szeme, bár leginkább attól, hogy elszorította a cipő a lábát. Családias idilli hangulat következett pár percre, szüleim mellett, ölében bámészkodtam, úgy néztük a polgári esküvőt. Ahogy véget ért, jött egy baromi nagy szél, és berobogtunk az étterembe. Dobáltam a kezemből ki a cumimat, jó kis torna volt ez szüleimnek :) Ettem kicsit, répát, meg utána tápit, aztán jött az a nagy zenebona hangzavar és nem bírtam már magammal. Voltak ott még babások, talán 2-3 hónapos lehetett egy sorstársam, őt befektették a mélykocsiba, és ott hagyták pihenni(?)

A többiről majd beszél Anya:

Tényleg csodaszép volt az esküvő, és az újdonsült pár is, a kislányomról nem beszélve :)

Sajnos hamar eljöttünk, de nem sajnálom, én szóltam, hogy nemsokára indulunk, mert Cori nincs el. Próbáltak minket marasztalni, a kislányom elaludt kint a teraszon Apa kezében, úgy hogy már lógott a feje. Nálam a pelenkázás tette be a kaput, voltak segítő emberek, de a körülmények.. Ha pedig az a pár hónapos csemete tudott úgy pihenni, akkor nagy mákja volt, én nem játszom el ezt a bébimmel, utána meg mi isszuk a levét napokig.

Egyszóval, úgy érzem megtettem a tőlem telhetőt a barátnőmért, de nekem a gyermekem a legelső, a férjemmel együtt.

Beszéltem telefonon a Judittal, most hívott, nem haragszik :)

Most pedig következzenek a képek:

(Az utolsó kockák már a másik telcsivel készültek, mert lemerült a gépem.)

Félig elkészülve

Indulásra készen :)

Szépek voltak!

De mi is.. ;-) Főleg Cori!!