Ma este 7:50 után pár perccel, Apa gépe felszállt. :( Nem kísértem ki a repülőtérre, mert nem akartam megnehezíteni mégjobban a búcsúzást. 3 éve sikerült. Szarrá bőgtük magunkat :S Most csak én, már napok óta pityergek. De összeszedtem valamennyire magam, illetve próbáltam. Mikor elbúcsúztunk megkért, hogy vigyázzak nagyon a Kislányunkra. Én pedig természetesen megígértem neki. Aztán elment. :( Nagyon hosszú volt ez a nap. Várakozással teli. A gépe is késett szegényemnek. Sikerült elköszönnie Corikától is, arany szíve, ő sínyli meg ezt a legjobban. Már ma sem találta a helyét igazán, hát még holnap-holnapután, amikor nem jön Apa.
A blogot kicsit átszervezem, egy darabig én írom majd, és Apának fog szólni. Csak, hogy tudja és érezze, hogy Mi mindig vele vagyunk, és leszünk is!
Holnap teszek fel képeket!
5 megjegyzés:
Veletek számoljuk a napokat:..
Köszönjük. Drágák vagytok.
Mikor megismerkedtünk Párommal, én Németo.-ban dolgoztam már jó ideje, de akkor épp itthon voltam egy hetet. A visszamenetel szívszaggató volt mindkettőnknek. 2 hete bírtunk ki egymás nélkül. Legközelebb már vittem Őt is magammal dolgozni. Aztán jött Rebeka, de előtte még a lakzi...
Nem lehet könnyű Nektek, de kitartás!!!
Az nagyon jó ötlet, hogy Apának írod tovább a naplót.
Puszi!
Hajni
Kitartás! Veletek vagyunk! ;-)
Pusza: Viki és Zsófi
Együtt érzünk veletek.:((((
Kitartás.:))
Pusza!
Megjegyzés küldése