2008. május 22., csütörtök

Mai nap=katasztrófális

Körülbelül így tudnám jellemezni, azt hiszem.. Fél 6-kor keltünk, még a kávé sem sokat segített.. Hisztivel, sírással folytatódott, Corit pelenkázni sem tudtam lerakni, mert amint vízszintbe került a Drágám, eszement üvöltéssel reagálta le. Apának ma készült el a névjegykártyája, így hát felkerekeztünk érte. Közben felhívtuk anyumat, pont jött ki a postáról, így kislányom is mamázott kicsit. A mai nap amúgy a mamákról szólt, Éva dédi reggel volt látogatóban nálunk, nagyon elvolt vele Cori, örültem is. Erzsi dédi akkor volt, amikor mi intéztünk a dolgunkat, szerencsére nem futottunk vele össze, mert igen megbántott, itthon mesélte Éva már. Nem is nagyon akarok erről beszélni, unokázni jöhet, ha akar, de engem, minket hagyjon békén.
Szóval miközben jöttünk hazafelé, Corit 3-szor kellett kivennem a kocsiból, egyszer azért, mert böfiznie kellett, azt még a városban kajcsi után lezavartuk. De az utolsó kettő nah az kész volt. Kivettem másodszor is, mit tehettem, eladta az üvöltésével az alsóvárost. Gondoltam én, hogy kicsit megnyugodott, visszatettem. Aham.... Kezdődött előről az egész. Félreálltam egy nyugodt helyen, ismét kivettem Corit, de abban a pillanatban kiesett a kocsink jobb első kereke.. (kijár néha, így vettük) És megint pont akkor történt ez, amikor egy lélek nem járt arra! Úgyhogy miután kianyáztam magam :), visszabénáztam valahogy, a bal kezemmel megemeltem a kocsit, a jobb lábammal a kereket, közben a jobb kezemmel fogtam Corit. Majd egy erőteljes rúgással visszanyomtam a helyére :) Szép mutatvány volt... Aztán bepróbálkoztam utoljára a sírástól kimerült csajomnál, mert be kell, hogy valljam elég nehéz volt már cipelni. (tegnap mértem, 6950gramm) Sikerrel jártam, szépen elaludt a kocsiban, majd alukált kicsit az udvaron itthon.
Délután detto délelőtt, nem is mertem letenni már, volt, hogy inkább ücsörgött, persze fogtam őt, miközben a játékait, és a lábát babrálta. Takarítani is úgy tudtam, hogy Éva a 2 bébivel volt addig. (Zárójelben megjegyezném, hogy az sem volt zökkenőmentes, a porszívózás ragasztózással egybekötve zajlott, elszakadt a csöve... :))

Egyébként pár napja 1-2 percre felvesszük az ülős pozíciót, nagyon elvan úgy, de én nem hagyom úgy sokáig, nehogy megerőltesse magát. Jaa, kezd próbálkozni a felüléssel, de még nagyon kezdetleges, ezt ma vettem észre!
Az ebéd ma különlegesség volt, spenót, ma kapta először. Erről lesz kép is. Eredmény: majdnem mind elfogyott :)
Jéé, és már mosolygok is, talán jobban végződik a nap, legalábbis remélem. Most alszik egyébként, elaludt Apa karjaiban, miután hazajött. Éva meg most nyitott be, hogy elújságolja, Márk elaludt játék közben. Már harmadszor... :) Mikor érem én ezt meg... :)
Most megyek, iszok egy jó kis forrócsokit...

később

És a nap zárópontjaként szeretnék közölni egy jóhírt!! Az én Kicsikém NÉGYKÉZLÁBRA állt, és rugózott :-) Szóval, mégiscsak jól végződött ez a csütörtök, pedig milyen rosszul indult :)

4 megjegyzés:

Davidanyu írta...

Mostanság nálunk is idegeket próbratevős napok vannak. Az éjszakát mindig átalvó fiunk most vagy nem is alszik vagy két óránként röhögve vagy épp víisítva kiabál fel minket is. Nappal ha kinnt lehet minden oké, de a házban........Üveghang effekt......
Remélem mind túljutunk ezen hipp-hopp.;)
Gratulálok a négykézlábas hintázáshoz!:-)
Ügyesen megoldottad a babakocsi szerelést!:-)

Livi írta...

Szegénykém....de a forró csoki gyógyír mindenre!:-) Lehet ettől a hülye időtől hisztisek a kicsik. Nem csodálnám, még egy felnőttet is megvisel.....azért hajrá!! Puszi Maki és Livi

Livi írta...

Válasz a babanaplós bejegyzésre: Házaséleeet? Jajmá Kedvesem...ja..élünk a házban...ez is házasélet..nem?;-):-PP Libidó = mínusz 100....puszmák: Livi és Maki:-)

Kata és Tommy írta...

Jól van, jól van.
Nem mindig tudunk úgy viselkedni, ahogy Ti szeretnétek:-)
Néha azt szeretnénk ( vagyis elég sűrűn ) hogy nagyon nagyon szorosan mellettetek legyünk :-)
Gratulálok Cori a négykézlábazáshoz.
Nagyon ügyes vagy!
Puszillak:Tommy

Blogarchívum