2 hónapja már, hogy bearanyozod az életünket :) Ezalatt az idő alatt megtanultam korán kelni. Bár amilyen hamar beállt az éjszakai 10 órás alvásod, nem volt nehéz kibírni :) Megtanultam úgy istenigazából parázni, amikor 3 hetesen véletlenül az alkohollal ecseteltem le a kis szádat.. Szerencsére nem történt baj, csak az ijedtség volt nagy.. Megtanultam újból énekelni, amit Te nagyon szeretsz hallgatni :) Szinte átérzem minden fájdalmadat, amikor sírsz :( Amikor boldog vagy és vidám, repülök én is a boldogságtól :) Nehéz volt, de megtanultam minden körülmény közt nyugodt maradni. Annyi minden van ilyenkor a fejemben, hogy nem győzném írni azokat. Te pedig Kislányom, napról-napra meglepsz bennünket valami csodával :) Alig vártam azt a pillanatot, amikor először rám mosolyogtál, ma pedig már percenként dobod csak úgy a mosolyokat :) Amikor felfedezted a játékaidat,, a kezedet.... Amilyen ügyesen lapátolod be a hamit... Az esti fürdetések, amikor csak nézel rám azokkal a nagy bogár szemeiddel, és olyankor nem létezik más, csak Te+Én... Ezek azok a pillanatok, amiket nem cserélnék el soha senkivel. Rettentően sajnálom, hogy nem láthatják ezt a szép kislányt felnőni apukámék. Talán emiatt is írom ezt a naplót.. Hogy majd egyszer nekik is megmutatom.... SZERETLEK CORI!!! Ölel és puszil: Anya
