2008. április 30., szerda

2007. június 16.



ÖSSZEHÁZASODTUNK!!






Sziasztok ! Igen, asszonyka lettem! Jajj annyira szép volt minden, minden egyes pillanat! Tényleg úgy történtek a dolgok, ahogy elképzeltük! Sajnos még képek nincsenek, de egyelőre annyit tudok csak mondani, hogy gyönyörűségesek voltunk mindketten! Nem beszélve a díszítésről, a teremről! A vacsora pazar volt! És akkor egy kicsit bővebben a tegnapi napról:Reggel már nagyon korán kukorékoltunk. 9-re vitt e bátyám a fodrászhoz, ne tudjátok meg, akik vendégek ott voltak, mindenki az esküvőnkre készült. A hajam 12 körül lett kész, mert anyósomékat előre engedtem, nekem pedig még bőven volt időm. Aztán elkezdtem a sminkemet, abszolút nem siettem vele, páran még ott voltak, csodálkoztak, hogy egyáltalán nem izgulok, semmi feszültség, tök nyugiban készülődtem. 2 után hívtam bátyámat, hogy jöhet értem, hazavitt anyuhoz, ott még ettem kicsit meg kisminkeltem anyumat, aztán felöltöztetett. Kicsit elállt hátul a ruhám, de jobban nem szoríthattuk össze, a bébikém miatt. Féltettem nagyon, nehogy baja legyen. Úgyhogy anyu rávarrt a rucim hátuljára egy patentot, így szuper lett. Megérkezett pár koszorúslány barátnőm, elállt a szavuk, mondták, milyen szép vagyok. Nagyon jól esett. Csináltam ajándékba nekik pici csokrot, és úgy döntötték, hogy a csuklójukra kötik, nagyon kis édesek voltak benne. Elérkezett a fotózás ideje, gyülekeztünk a kocsikkal, majd elindultunk a tó felé. Szép helyet találtunk, igaz jet-ski-ztek a fiatalok, de addigra leálltak. Kicsit feszült voltam a fotózáson, remélem azért lesz pár jó kép.... Nem szeretem ha fotóznak, pláne ha mosolyognom kell. Mindegy, a végére belejöttünk. 1 óra fotózás, aztán gyors hazaugrottunk a bolondmenyasszony ruhájáért, meg lemosni újból a kocsit, mert a tóhoz ahogy mentünk tiszta por lett. Utána irány a házasságkötő!!!! Ott készítettek pár képet az isik, családtagok. Bementünk, kis megbeszélés, gyűrűket odaadtuk, majd bevonultunk. A zenénk csodaszép volt, sajna nem sokáig játszották. Határozottan mondtam ki az igen-t, azt hittem pedig egy hang sem jön ki a torkomon. A férjecskémnek kicsit elcsuklott a hangja. Picit könnyeztem utána, főleg amikor megláttam mellettem a legjobb barátnőmet, Zsuzskát mint tanúmat, hogy sír. . Szóval amikor aláírtam a könyvet, ott már megvoltam hatódva rendesen. Rajmikám lehagyta véletlen a második nevét zavarában.... Gyertyagyújtás simán ment, nem égettem ki a ruhámat. Gyűrűhúzáskor megszenvedett velem az édesem, alig ment fel a gyűrű, de mondtam neki hogy toljad még jobban, és sikerült. Mikor véget ért, volt még szülőköszöntés, pezsgőzés, gratulációk puszi-puszi, megint sírtam picit, mert apukám üzente hogy nagyon szeret és puszil.. Sajnos ő nem tudott eljönni, mert beteg. Kimentünk, rózsaszirmok elénk, nagyon szép volt, aztán csokordobás... a bolondmenyasszony kezében landolt a csokrom......... Na utána pedig felkötötték az 5 bulihordót a menyasszonyi kocsira és körbekocsikáztuk, dudáltuk a várost, 6 autóval mögöttünk. Óriási, felejthetetlen élmény volt!!!!!
LAGZI:
Csak pár szóban annyit róla, hogy majdnem tönkretette a vőfélyünk, mert nem jött el... De jól megkapta a magáét, lejárattuk őt iwiwen, és még meg is írtuk neki a véleményünket. Ez a legkevesebb, amúgy jó pár verést érdemelne. Szerencsére az étteremtulaj volt olyan rendes, hogy hívott egy másik vőfélyt, aki nő volt! :) Óriási bulit csaptunk, nagyon sokat táncoltunk! A tulaj azt mondta, hogy a menyasszonyok nem szoktak ennyit táncolni, le a kalappal előttem így, hogy várandós vagyok :) 4-fél 5 körül mentek el az utolsó emberkék, és 5 körül már aludtunk otthon. Nagyon jó volt, mai napig az esküvőről beszélünk a családdal és mindenkivel :)

Blogarchívum